Kistarcsai Központi Internáló és Gyűjtőtábor

Magyarországon egyedülálló módon maradt meg Kistarcsán az az épületegyüttes ,amelybe zömével ártatlan emberek ezreit zárták be a XX. században

Az épületek azokból a munkáslakásokból alakították át, melyekben 1907 és 1928 között laktak a Gép és Vasútfelszerelés Gyár dolgozói.

A gyár megszűnése után az 1930-as években a Magyar Királyi Államrendőrség átépíti a területet és egyben alkalmassá teszi arra, hogy a főváros „veszélyes”elemeit hosszabb –rövidebb fogva tartsa. Prostituáltakat, csavargókat, politikai felforgatókat zárt be a hatalom ezekben az években.

Jelentős változás a II. világháború alatt, illetve a német megszállás után következik be.

Ekkor már 5 pavilon működik, ahol igen furcsa a fogva tartók és fogva tartottak összetétele. Nem bizonyított, de valószínűsíthető, hogy ennyire vegyes összetételű tábor nem volt egész Európában.

- német katonák, tisztek /külön telefonkapcsolat a budapesti parancsoksággal/

- túszok

- megbüntetett német katonák (SS fogházzal büntetett)

- katonaszökevények, bűnözők, prostituáltak, politikai elítéltek (un. régi őrizetesek)

- 1944. március végétől egyre több deportálásra váró zsidó ember

Természetesen meg kell jegyeznünk, hogy ezek a csoportok egymástól elkülönítve, külön pavilonokban voltak elhelyezve.

Zsidók Kistarcsán

Mostani ismereteink szerint a német megszállást követően, már március 25-én 280 prominens zsidót hoznak ki Budapestről a kistarcsai táborba.(Előtte a Rökk Szilárd rabbi képzőben őrizték őket)

Ekkor a tábor állandó létszáma 2000 fő körül volt.

1944. április 28-án 1500 deportálásra váró embert vagoníroznak be. Ez volt az első magyarországi deportáló vonat. Ezek után kb.400 főre csökken a tábor létszáma, de folyamatosan újra felduzzasztják a létszámot 1500főre. Különböző indokkal kerülnek Kistarcsára a zsidó emberek, pl. akik nem viselik a sárga csillagot, „kávéházban talált zsidók” stb.

Májusban még több ezer ember vár sorsára Kistarcsán. Júliusban a leállított deportálások ellenére, újabb 1220 zsidó foglyot „csempésznek ki”.

A II világháború befejezése után Kistarcsa lesz 1949-től, az első számú adminisztratív deportáló hely

1946 őszén a belügyminiszteri rendeletet a vidéki internáló táborok többségét megszűnteti, viszont egy új központi helyet jelöl ki, melynek neve: Buda-déli tábor.(Ma Petőfi laktanya)

Ez a központi gyűjtő 1949 tavaszáig, folyamatosan bővülő létszám mellett, tartja fogva a „nép ellenségeit”. Ekkor kezdődik meg az internáltak átköltöztetése Kistarcsára.

Először egy kisebb, szakmunkásokból álló brigád érkezik meg, aztán folyamatosan bővül a táborban dolgozók száma. Egyre több embernek kellett helyet biztosítani, ezért a tábor bővítése vált szükségessé. A meglévő emeletes épületekre újabb emeletet, emeleteket építtetnek az ott raboskodókkal. Katonatisztek, grófok-bárók, földbirtokosok, bölcsészek, jogászok, műegyetemet végzettek, tudósok, művészek, szakmunkások, vasutasok, egyszerű, írni, olvasni nem tudó paraszt emberek, az elmúlt rendszer tisztségviselői és még sok hasonló ún. „deklasszált elem” végzi az átépítést.

1950. május 5. az ÁVH átveszi a tábort

A proletárdiktatúra az 1950-es évek elejére a társadalom minden rétegére kiterjesztette ellenőrzését, ahol potenciális ellenséget vélt felfedezni.

Ezt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) kontroll, bírói ítélet nélkül tehette, szerte az országban.

A kistarcsai gyűjtőtábor funkciója is kibővül ettől az évtől, hiszen ezek után elosztó bázissá is válik, a rabmunkáltatás intézményrendszerében. Legtöbben a „poklok poklára” Recskre kerülnek innen, vagy teljes bizonytalanságban várják sorsuk további alakulását.

1953

Megkezdődik az internáló táborok felszámolása. Kistarcsáról is tömegesen engedik ki az embereket, kivéve azokat, akiket veszélyesnek tartanak. Őket még itt bíróság elé állítják és valamelyik más börtönben folytatják büntetésük letöltését.

Egy 1953.november 5-i jelentés szerint Kistarcsán mind a szabadítások, mind a bírósági tárgyalások lezárultak, az internálótábor 1953.október 31-ével teljesen kiürült. Az elítélt internáltakat Budapestre a Markó utcai börtönbe szállították.

1957.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlások egyik meghatározó helyszíne lesz Kistarcsa. A hely, az „infrastruktúra” adott, csak aktiválni kell a tábort.(Valószínűsíthető hogy 1953-ban sem zárt be teljesen.)

Eddig a fogvatartottak számáról nem írtam, mert a tábor létszáma folyamatosan változott,elosztó bázis jellege miatt. Meghökkentő és hitelesnek tekinthető az a létszámadat, amely 1957-ről szól. Eddigi ismereteink szerint 7-8000 embert tartottak fogva 1957-ben.

A kistarcsai internáló tábor 1957-2014.

A hatalom ezek után is igény tart az épületegyüttesre.1957-től tartalékos rendőrkiképző iskola kezdi meg működését. A rabkörleteket oktató tantermekké építették át. A tábor így továbbra is elzárt a külvilágtól, településtől.1989-ben országos vita alakul ki a további hasznosítás ügyében. Ezek után menekült tábort hoztak létre azoknak, akik a harmadik világból menekültek. Az ő ott tartózkodásuk tovább amortizálta az épületeket, nyomait ma is láthatjuk a falakon.

1998-ban a tábort kettéosztották, így először Kistarcsa Önkormányzata kezelésébe kerül a fele terület, míg a másik fele a Belügyminisztériumé.

2011-ben Kistarcsa megkapja az egész területet.

2011-2014.

Kistarcsa város vezetőinek, képviselőinek, több civil szervezetnek, alapítványnak eltökélt célja egy olyan emlékhely kialakítása, mely méltó emléket állít annak a több ezer embernek, akik ártatlanul raboskodtak településünkön!

2017.

Elkészültek azok a tervek, melyek alapján egy modern múzeum, emlékhely épül a volt parancsnoki épületben.

2018.február

A Fal két oldalán címmel megjelent a tábor történetét bemutató kiadvány

Készítette: Gacsályi Ádám

Kistarcsai Internáltak Emlékéért Alapítvány alapító tagja